A betegségről

A szívférgesség terjedése

A fertőződés szúnyogok révén történik, a különféle szúnyogfajok (Anopheles, Culex, Aedes, Mansonia-fajok) köztigazda szerepet töltenek be. A szúnyog vért szív egy fertőzött állatból, ekkor a vérrel együtt a féreg lárvalakjai (mikrofilaria) is a szervezetébe jutnak. A lárvák hozzávetőleg két hétig a szúnyogban tovább fejlődnek, majd egy következő vérszívással jutnak az állatba. A bőr alá oltott lárvákból kb. 6-9 hónap alatt fejlődnek ki az ivarérett felnőtt férgek. A fejlődés első hónapjaiban a lárvák a bőr alatt vándorolnak a mellkas felé, majd a fiatal felnőttek a vénás keringéssel a szívbe, tüdőbe jutnak, ahol ivaréretté alakulnak. A felnőtt férgek elsősorban a tüdő kisebb-nagyobb ereiben élnek és vérplazmával táplálkoznak. Jelenlétükkel az erekben gyulladást, szűkületet és vérrögök képződését okozzák. Súlyos esetben a tüdő keringési zavara miatt következményes pangásos szívelégtelenség lép fel. Erős fertőzöttség esetén a férgek a hátsó üres vénába vándorolva létrehozhatják az ún. „heveny vena cava szindrómát”, ami nehezített légzéssel, gyors szívdobogással, sárgasággal, étvágytalansággal, hirtelen állapotromlással jár és 2-3 napon belül halálhoz vezethet.

Nagyon gyakori a tünetmentes fertőzöttség, vagyis az állaton nem tapasztalunk semmi különöset. A leggyakoribb tünetek között azonban a nyugtalanság, fáradékonyság, étvágytalanság, súlycsökkenés, hasvízkór és a köhögés szerepel. A betegség ritka esetben hirtelen elhullást is okozhat, minden előzetes tünet nélkül is. Ennek oka a tüdőből a szívbe vándorló férgek által okozott keringési zavar. Akár rutin műtéteknél (pl. ivartalanítás) vagy a műtét utáni időszakban is adódhat ebből komplikáció, amennyiben a betegség diagnosztizálatlan marad.

A betegséget különféle stádiumokba soroljuk az észlelt tünetek és a kiegészítő vizsgálatok alapján. Ez a stádiumba sorolás az alapja az ideális kezelési javaslatnak is.

Bár a szívféreg természetes gazdája a kutya, azonban egyéb fajok is megfertőződhetnek, ilyen például a róka, a macska, a vadászgörény és ritkán az ember is.

A macskák a betegséggel szemben sokkal ellenállóbbak. A bejutott lárvák nagy része nem fejlődik ki teljesen vagy csak kevés féreg tud megtelepedni a tüdőben és rövidebb ideig is képesek életben maradni, mint a kutyáknál (kutya esetében 5-7 évig élhet egy féreg). Nagyon gyakori a tünetmentes fertőzöttség, de itt is előfordulhat szapora és nehezített légzés, köhögés vagy hirtelen halál. Egyes vizsgálatok szerint az állatok nagy része kb. 3 év alatt meg is szabadul a fertőzéstől kezelés nélkül.

Sokan nem is tudják, de a vadászgörények is veszélyeztetettek, bár náluk aránylag ritkábban találkozunk ezzel a problémával. A tünetek a következők lehetnek: bágyadtság, fáradékonyság, köhögés, nehezített légzés. A testméretük miatt már egy féreg is komoly keringési problémát tud okozni a szervezetben, és akár hirtelen elhullással is járhat a megbetegedés. A vérből történő kimutatást nehezíti a férgek kis száma, azonban a szívultrahang és a mellkas röntgen itt is fontos szerephez jut a diagnosztikában.

Amennyiben a fertőzött szúnyog egy emberbe oltja be a lárvákat, emberi fertőződés is létrejöhet. Szerencsére az átalakulás nem megy végbe, nem alakul ki felnőtt féreg. A bőr alatti vándorlással a tüdőartériába jutott lárvák fejlődése elakad, elpusztulnak, körülöttük jóindulatú góc képződhet, amely röntgenfelvételen daganatos elváltozással is összetéveszthető. Tünetek általában nincsenek, ritkán köhögés vagy mellkasi fájdalmak előfordulhatnak.